3. Fejezet - Ehhez most mit szóljak?

Ma reggel nagyon fáradtan ébredtem, ugyan is Ritával kicsit sokáig maradtunk fent. Kicsit. Hajnali 6-ig!!! Igaz, hogy délben keltünk, de úgy volt megbeszélve, hogy délben találkozunk a fiúkkal, ezért ez kissé lehetetlen volt. Ennek ellenére nem siettük el a dolgot. Csak szép komótosan felöltöztünk, smink, és egy gyors kaja(chips). Nem késtünk olyan sokat, végül is fél háromkor már ott voltunk. Ez simán előfordul. A fiúk ránéztek az órára amikor odaértünk és megkaptuk, hogy; Még senki nem volt pontosabb!. Jól van na! Mondom, hogy elaludtunk. Vagy is inkább elfelejtettünk aludni éjjel. Ez nekem egy nem túl érdekes, én nem nagyon szeretek fesztiválra járni, ezt Krisz meg Rita erőlteti. Dani még annyira sem szereti, hogy inkább el sem jön.Amíg nem kezdődött a fesztivál(mert ugye csak este kezdődik), addig erre-arra császkáltunk. Én megkérdeztem Márkot, hogy miért lett tegnap olyan agresszív.
- Szerintem ez érthető volt.
- Nem, szerintem nem, mert nem csinált semmit. - mondtam, és tényleg várva a magyarázatot.
- Nem láttad, hogy nézett rád? Én szinte már láttam a gondolatait.... - hadarta dühösen.
Nem biztos, hogy jól értelmezem, de legyen, ha ő csak védni akart. Magához húzva szorosan megölelt. Én örülök, hogy ennyire jó a kapcsolatunk és ennyi idő után sem romlott meg. Végül is már több mint egy éve. Szeretek vele hülyülni, mert azt is lehet, de ha csak beszélni akarok vele, akkor meghallgat. Igen, biztosan tudom, hogy ő az igazi. Teljesen jól elvoltunk, amikor egyszer csak fél öt körül megjött Gréta.
- Heló, skacok mizu? - kérdezte vihogva. Igen, ő az a lány aki mindig túl játssza a szerepét. Kicsípte mag át, mint mindig, csak kicsit túl erős lett a sminkje, csillogós pink ruci... Mi kicsit másképp. Részemről egy szürke cső farmer és egy fekete nike-s póló. Kitűnt a társaságból, kilógott a társaságból.
Hát itt még nem tudtuk, hogy mekkora gondot fog okozni. Minden úgy történt.....
Mi teljesen jól elvoltunk, nevettünk, szórakoztunk. Gréta nem érezhette magát túl jól, mert 2 percenként megpróbált témát váltani, de nem sikerült neki. Én nem is értem, hogy minek jött, ha senkit nem érdekel. Már majdnem elkezdődött a fesztivál, de nyilván, ez túlságosan rendben lett volna. Egyszer csak meghallottunk egy sikoltást. Egyszerre néztünk a hang irányába. És... Gréta sikított. Azonnal megindultunk arra. Nem volt egyedül. Ott állt mellette egy jóval idősebb srác. Jaj! Az a srác akivel találkoztunk a plázában. Megakarta csókolni Grétát, de Gréta ellenkezett. A srác elkezdte rángatni. Egymásra néztünk Ritával, és tudtuk, hogy hiába, egy rossz pláza cica, attól még segítenünk kell neki. Közelebb siettünk. A srác megpillantott engem, szerintem azonnal megismert a pláza-ügy miatt.
- Mi van, kis csaj nem tudsz lekopni? Ennyire hiányoztam? - mondta gúnyosan.
- Jó lenne ha békén hagynád a barátnőmet!
- Na, csak nem féltékeny vagy? - vont kérdőre, közben pedig eleresztette Grétát, aki összerogyott.
Igazából nem tudtam mit akar tőlem, ha már Grétával kezdett ki. Jaj! Azt hiszem értem miért dühöngött be Márk. Talán már ismerte, vagy csak az ilyen embereket ismeri jól. Amikor közelebb lépett hozzám, akkor vettem észre, hogy erősen.... Be van rúgva? Hát ez nem sok jó sejtet. Ránéztem Ritára aki vette az adást.
- Hé haver, nem lehet, hogy le szállsz rólunk? Mert tudod, már nagyon ununk! - kezdte Rita nem túl barátságosan.
- Elegem van belőletek! - üvöltötte, aztán pedig elkezdett arrébb botorkálni, és Rita az útjában állt. A srác nemes egyszerűséggel fellökte. Rita rögtön elesett, amit Krisz szúrt ki elsőnek. Azonnal odament Ritához, és igen, elég nyugodt volt, mert még csak meg sem ütötte, csak annyit mondott; "jössz te még az én utcámba!". De a srác elment mi nem foglalkoztunk vele, csak Ritával, akinek viszont azonnal megduzzadt a keze, és a színe sem volt a régi. Aha, hát ez remek.
- Oké, akkor irány a sürgősségi. Na gyerünk. - mondta Márk és már indult is a parkoló felé. Hát ezzel biztosan lőttek a mai estének. Mi is indultunk, de még odanéztem Grétához, aki még mindig a földön ült.
- Te?
- Apám értem jön. Nem hinném ez megismétlődik. - mondta, én pedig tudtam, hogy mire gondol. Az apja nagyon befolyásos ember, aki nem hiszem, hogy jó néven veszi, ha a  lányával ilyesféle történik.
- Rendben, akkor hát majd... - kezdtem. Gréta bólintott és tovább nyomkodta a mobilját. Igen, ő már csak ilyen. Én gyorsan a parkolóba szaladtam, mert a többiek már ott vártak. Az egész éjszakát ott töltöttük, egyszer csak megérkezett Rita anyja, aki igen is kíváncsi volt, hogy mi történt. Egyébként neki azt mondtuk, hogy Rita megbotlott. Talán elhitte, talán nem. Miután Rita kijött a gipszelőből, elmondta, hogy baromi kényelmetlen. Ezen mindannyian elkezdtünk nevetni. Milyen lenne?

Rita hazavitte az anyukája, minket meg hazavitt Márk. Először kitettük Krisz-t, majd engem vitt haza.
- Ez az este sem úgy sikerült ahogyan akrtuk.
- Nem baj, majd bepótoljuk. - mosolygott.
- Honnan tudtad, hogy ilyen az az ember, még a plázában? - érdeklődtem.
- Ezt majd máskor megtárgyaljuk, most késő van, menj! - fejezte be, majd adott egy gyors puszit majd elhajtott. Én meg bebotorkáltam a házba. Anyuék is akartak tudni, hogy mi történt Ritával. Természetesen megbeszéltük, hogy minden szülőnek ugyan azt mondjuk. Kivéve Gréta. Őt természetesen nem érdekelte, hogy mi van velünk. De Ritáról nem beszélt senkinek. Igen, ő csak saját magával foglakozik.

2.Fejezet - Évzáró, bizonyítvány, és tervezetlen délután

Az udvarra érve szívesen társaságokba verődtünk volna, de ezt valamiért nem tartják jó ötletnek a tanárok, ehelyett inkább állhatunk osztályonként. Persze ezzel sincs nagy baj, mert az én társaságom, az egyben az osztályom is, csak mellőznék néhány illetőt. Mindegy is. Sokkal nehezebb végig várni a diri vég
tele hosszúnak tűnő beszédét. Hát mit ne mondjak fárasztó. Persze megpróbáltak rendet tenni, de jó kamaszokhoz híven nem teljesíthettük kérésüket. Nagyon szeretem a barátaimat, mert együtt olyan vicces minden. Ki gondolta volna, hogy a diri unalmas mondandóján mindenki szakadni fog? Hát még mi sem. De ez is megvolt. A diri éppen arról beszélt, hogy bár mindenki örül a tanév végének, azért jó évet zártunk. Persze, ez volt az egyetlen dolog ami nem stimmelt. Utána pedig... hát igen ráismertünk az elmúlt 9 hónapra. Idézném; " Gyerekek! Ti abszurd dolgokat műveltek! Nem igaz, hogy képtelenek vagytok értékelni tanáraitok és társaitok munkáját!". Így hangzott az eleje. Aztán pedig...
- Igazgató úr! Én értékelem a társam munkáját! Kifejezzem? - ordította Márk, majd megcsókolt.
- Látja? Meg is köszöntem!  - mosolygott, embertelenül helyesen. Itt már mindenki szakadt a nevetéstől, én meg virultam. Márk magához húzott, és élvezte azt, hogy mindenki nevet, mégpedig az ő jóvoltából. A diri iszonyatosan kiborult, így inkább gyorsan befejezte, és elküldött minket a termeinkbe. Azt tuti, hogy nem fog minket hiányolni.
Elég lassan jutottunk el a teremig, de csak sikerült, végül is tekintélyt parancsoló a társaságunk. Az ofőnk sem kifejezetten rajong értünk, de nem tehet ellenünk semmit. Az ofő ma kifejezetten boldog volt(van tippem, hogy miért). A kezében 20 nem kívánatos bizonyítvány. Igen, ez szép órának bizonyult. Mindannyian kaptunk valami szívhez szólót(persze nem ajándékot, mert annak akár örültünk volna). Megkaptuk a biziket. Hát gyönyörű! Vegyes jegyek születtek. Én a sajátommal meg voltam elégedve, mert átlagban 4-5-ös jegyeim születtek. Rita nem bírta ki, mindenki bizijét megnézte. Az én kezemből is simán kivette, de hát nem bántam. csak később. Mert Rita megszólalt a jegyeim vizslatása közben.
- Úristen Sziszi! Kettes tesiből? Az meg hogy? - mondta hihetetlenül meglepődötten.
- Nem szeret Márai, én sem szeretem őt! - mondtam visszavágásképp.
Tény, hogy nem csinálok túl sok mindent a tesi órákon, de nincs is kedvem, én döntök, és nem bánom a kettest. Majd megbarátkozok vele a szüleim is. Nem sokára leakadtak a többiek is a bizi témáról. Az ofő elakart köszönni, és jó nyarat kívánni, de a fiúk megállították.
- Tanár úr! Tessék várni, van egy ajándékunk a számára! - mondta Krisz.
- Valóban? És mégis mi? - érdeklődött az ofő.
Krisz intett Daninak, aki h hátulról idehozta az "ajándékot". Krisz egy tablót nyomott az ofő kezébe, amin ez állt: " Éljen sokáig a Tanár úr, míg a 11/b el nem választja az élettől". Igen, ez aztán a szívhez szóló ajándék.
A tanár gúnyos pillantást vetett ránk, majd elsietett. Talán meghatódott, bár nem hiszem. Ezen? Ugyan.

Bizi osztás, és ofő óra végén a diákok egyszerre özönlöttek ki az iskolából az utcára, a környék csak úgy zengett tőlünk. A mi társaságunk megbeszélt egy mozi-meki-buli délután/estét, majd elindultunk együtt a moziba. Mi sokszor járunk együtt mindenhova, ez egy bevett szokás. Ez a gyors sürgés forgás a mindennapjaim része. Természetesen nyárra megváltozik pár dolog, de mint már említettem, sokan a nyarat is együtt töltjük. És, hogy kikből áll a társaságunk? Rita, Krisz, Márk, Dani és én, de sokszor csapódnak a libák is aminek nem kifejezetten örülünk, de a fiúk szinte észre sem veszik, inkább nem vesznek tudomást róluk. Igazuk lehet. A mozihoz érve már más volt minden. Más közeg, nem vagyunk feltűnőek, itt inkább a pláza cicák élveznek előnyt, mert ők szeretnek villogni. Igen, nem tudom említettem e már, hogy egy napom sem telik el unalmasan.
A mozihoz felvezető mozgólépcsőn leejtettem a táskám, de a srácok már arrább voltak. Egy fiatal ember segített felszedni.
- Tessék, ezt is elejtetted. - adta a kezembe a napszemcsim.
- Köszi, ma elég ügyetlen napom van.
- Nincs mit, máskor is. - mosolygott rám. A csevely közben felértünk, és Márk ott várt, mert nyilván észrevették, hogy lemaradtam. Márk rám nézett, én megvoltam, de látta a srácot aki visszaadta a cuccom, és  nem hiszem, hogy nagyon tetszett neki.
- Öreg, húzzál már arrébb, senki nem kíváncsi rád! - kezdte, ellentmondást nem tűrő hangban.
- Gond van öcsi?
- Igen. Az, hogy nem hagyod békén a barátnőm!
- Csak segítettem neki, mert te le se szartad!
- Tudod kivel... - mordult rá majd, megfogta a kezem, és hátat fordított.
- Ha gond van a szemembe mondjad! - mondta szívósan a srác. Márk kissé bedühöngött, és szerintem túl komolyan vette az egészet. Hátrafordult, és akkorát behúzott neki, hogy asszem betört az orra a srácnak.
- Bunyót akarsz? Legyen! De a kis csajszival azt csinálok amit akarok! - mondta kihívóan, én meg kezdtem komolyan megrémülni. Na hát Márknak ennyi kellett. Következő  mindketten a földön feküdtek. És egymást verték! Jézusom! Teljesen lesokkoltam, csak azt hallottam, hogy a többiek kiabálnak Márknak, hogy hagyja abba. Hát ennek sem lett túl jó vége, mert jöttek a biztonsági szolgálatosok. Két srác, Vérző orrok, megtépett arcok, sok jót nem várhattunk.
20 perc múlva kiengedték őket a srác még mondott valamit de ezt nem önteném szavakba, és én inkább Márkkal foglalkoztam. Akinek az arcán elég fura érzelmeket láttam. És amit tényleg nem vártam ettől a szituációtól, az az, hogy el kezd rajta nevetni.
- Utálom az ilyen bunkókat! Miért pont az ilyen lányokat szemelik ki?! Értelem egy szál se... - mondta, majd magához húzott, és megcsókolt.

 Megígértette velem, hogy még csak ne is szóljak az ilyenekhez, és ne ejtsem le a táskám.
- De ha egyszer béna vagyok?
- Nem vagy!
- De igen.
- De nem! - zárta le és az órájára nézett. Hát igen, a mozinak biztosan lőttek. A többiek a túl oldalt vártak ránk. Igazából csak annyit mondtak, ha még egyszer bármelyikük balhéba keveredik a pláza területén, kitiltják a plázából. Ez aztán a nagy büntetés. Persze ahogy megszokhattuk a plasztikokat nem igazán érdekeltél a történtek, ők simán beültek a filmre, mi meg simán itt hagytuk őket. Senkinek nem volt kedve a kajához, ezért inkább nem mentünk. Tudtunk, hogy nem veszítünk sokat, mert holnap úgy is megyünk együtt egy fesztiválra, így nem sokára találkozunk. Ezáltal szétváltunk. Én Ritával mentem, mert ma nála aludtam, és megnéztünk egy "Richard Gere-es" filmet, amin szétbőgtük magunkat. Hát ez már csak így van rendjén. Márk este még telefonált, hogy jó éjt(igen, mi ezt így szoktuk), és boldogan mesélte, hogy a "Barca" megnyerte a meccset 2-1-re, én meg helyeseltem. Kit izgat, hogy nem értek hozzá, és még nem is érdekel? Ha őt ez teszi boldoggá, akkor én elfogadom, mert a bajok ott kezdődnének, ha engem ez nem érdekelne kicsit sem, ő meg nem hallgatná velem végig a She Will Be Loved -ot...