8. Fejezet - Újra Itthon

Hurrá! Végre otthon. Sokkal jobb érzés a saját ágyamban aludni, azóta nincsenek afféle álmaim. Minden vidám és üde. már eltel egy hét, vagy több, nem tudom. Még két hétig tuti van gipszem, így Ritával mi lettünk a 'Gipszesek', akár együttest is alakíthatnánk. De ez inkább csak vicc. Hétfőn kezdődik a nyári munkázás, de apropó. Igaz, én még nem megyek, amíg gipszem van, de akkor is. A gáz az egészben, hogy ezt a szülök szervezték. Remek, így már biztos, hogy az egész nuku buli lesz. De még nem tudjuk mi ez az egész. Ma elvileg elmondják. Anya szerint ez olyan "kedveske, és aranyos". Sok jót immár nem remélek. Ma 3-kor Rita, Krisz, és Márk megérkeztek hozzánk, majd leültünk az asztalhoz. Ez alapjába véve elég gázos, mert ilyet csak a felnőttek csinálnak. Mert a felnőttek furák. Márk leült egy székre, és én, ugye nem meglepő módon a mellette lévő széket választottam. Le akartam ülni. Félre ültem. Aú! Márk iszonyatosan szórakozott rajtam, én pedig reméltem felsegít, ezért egy ilyen "Na!" nézéssel rápillantottam.
- Na akkor kezdeném is. - mondta anyu, már már erőltetett laza stílusban. Ránéztem egy olyan "anyaa! Ne már!" nézéssel, pedig lecsituzott. Argh!
- Szóval gyerekek közt.....- kezdte, de Krisz belevágott a szavába.
- NEM! Én nem fogok jótékonykodni gyerekek közt! -  háborodott fel miközben felállt.
- Krisz nyugodj le! Előbb végig hallgathatnál. - mondta anyu.
- Rendben. - bólintott, és mivel úgy tűnt neki semmi olyasmiről nincs szó, amit az előbb említett, így leült újra.
- Szóval nyári táborokban fogtok vigyázni gyerekekre. Esetleg pedagógusi munkát is betölthettek. Ha rendesen bejártok, akkor pénz is lesz belőle. - fejezte be anyu..
- Jaj, én nagyon szeretem a gyerekeket! - sipítozott Rita
- És én mikor megyek?
- Ha levették a gipszet. - mondta anyu és Márk egyszerre. Egyikük se tudja, hogy nekem mi a jó. Ez hülyeség! Rita persze mehetne?
- Egyikünk sem megy addig, oké? - mondta erős hangon Krisz.
- Oké. De azért megyünk, ugye? - aggódott nem kissé Rita.
- Persze akkor majd szólok, hogy később mentek.
Hurrá, ez is miattam tolódik. Elegem van mindenből. Kitoltam a székemet, és elbotorkáltam a konyháig. Hallottam, hogy anyu a többieket hazaküldi, mondván, hogy vége a 'bulinak'. A konyha pulton ültem, amikor bejött Márk.
- Hát te?
- Kiborultál. És amúgy is beszélnünk kell.
- Hát csak az a baj, hogy minden elromlik, ha én ott vagyok. És miről kell beszélnünk? -kérdezősködtem.
- Hát az van, hogy a családomnak el kell utaznia, és hát én is megyek. egy hét és jövök.
- Ne már! Muszáj menned? Nálunk maradhatsz, nem muszáj menned. - borultam ki totálisan.
- Sziszi! Elég. nyugodj már meg, megyek, jövök te pedig megvársz. Nem de? - mosolygott rám annyira nagy mosollyal, hogy nem bírtam ki, én is mosolyogni kezdtem.
- Oké, de siess haza, mert várlak!
- Úgy lesz. - nyomott egy puszit az arcomra.
Pár perc múlva anya lépett be a konyhába.
- Márk, anyukád hívott, hogy menned kell. - kezdte, és igazából már el is ment. Ezer köszönet anyának, hogy ilyenkor nem akar csevegni.
- Pakolnom kell....- kezdte, én pedig szorosan magamhoz szorítottam.
- Írsz majd?
- Ha lesz tér erő, akkor ez lesz a legtermészetesebb dolog a világon.
-Oké, de most csókolj meg. - nincs több szó, nincs több hang, csak ő és én maradtam. Szorosan magához húzott, és megcsókolt. És én is őt.
- Akkor szia. Mielőtt indulok, még biztos írok
- Na aztán legyenek képek! - mosolyogtam, és megveregettem a vállát. Mint egy haver. Hülyülök? - Várj! - nyúltam utána. És magamhoz húztam. És ő megcsókolt még egyszer. Vagy még kétszer.....
- De most megyek.
- Oké, nekem amúgy is van dolgom. Megyek bikinit próbálni. - amikor ez a 2 mondat elhagyta a számat, Márk felnevetett, majd intett egyet. És már nem volt ott.
- Kukuccs! - szólt egy hang. Rita!
- Szia, te még itt?
- Fürdőruha próbálást hallottam. Egy méretünk van, én pedig a plázából jöttem. Irány az emelet.
- Okés, de csak, hogy tudd, lassú vagyok. - fejeztem be. Ezen egyszerre nevettünk fel. Bár ez így tényleg igaz volt, az okaim még is nevetségesek.
*1 órával később*
Minden fürdőruhát, amit csak találtunk, felpróbáltunk. Az egyikbe olyan szinten beleszerettem, hogy még most is rajtam van. Lassan már este 10 van, így Rita már mindjárt indul haza. De olyan késő van! Inkább kikunyizom, hogy hadd aludjon itt. Ezt elintézni nem volt nehéz. Viszont ha Rita itt alszik, akkor kell valami jó film. És a választás most a 'Nővére húga' c. filmre esett. Szomorú film, de már régóta meg akartuk nézni, hát itt az alkalom. Bele is kezdünk. A holnapi napot is legszívesebben kitörölném az életemből...

7. Fejezet - Álom lett volna?

Igen͵ ez egy valóban kellemetlen helyzet. Kellemetlen? Inkàbb ijesztõ. Amíg azon gondolkodtam͵ hogy vajon életben maradok e, igyekeztem egy kicsit hallgatni az emberek beszédét. Valóban ez ijesztő, de én nem féltem. De vajon miért?. És hogyan történhet ilyesmi?. Ezekre a választ én sem tudom.
Tudományosan: A sokk hatása alatt voltam. "Sziszisen" : én egy robot vagyok. De akkor honnan eredne a vérem? Oké, nem vagyok IQ nulla, de még nem igen tiszta a szitu.
Általában ha félek, akkor sikoltozok, remegek, és egyéb baromság. Most két érzés - a félelem, és a kíváncsiság- közül a pozitívabb nyert, így elnyomva a félelmet, megpróbált megtudni mivan. Igen ám, de sajnos, még mindig nem voltam egyedül. A férfi, (akiről azt mondták elmegy valahova), még mindig itt volt, de a nőt már nem láttam. Nyilván feltűnő, ha egy ember nyögdécselve  megpróbál fel kelleni a szilánkok közül, így sajnos bármennyire is akartam, esélyem sem volt arra, hogy észrevétlen maradjak.Így hát marad a másik lehetőség: Észrevettek. Ez kevésbé volt előnyös, ha az elmúlt időben történteket vesszük. A pasas felém jött, és eszméletlenül mosolygott. Na ne már! Én itt küszködöm, félve-kíváncsian, ő meg mosolyog? Oké, ez tényleg nem egy értelmű.Mosolygott tovább, és hajolt hozzám. Tanulmány volt az arca, mert az egyik pillanatról a másikra változott, már nem mosolygott.... És bamm! Pofon nekem. Remek, azt hiszem újra kába lettem.

Újra ébredezve. Én  elég furán éreztem magam. Én nekem fogalmam nem volt mi van, mert a saját kórházi szobámban feküdtem. De emberek! Hogy a fenében kerültem oda?!
Már pislákoltam, és igyekeztem természetesnek tűnni. Na persze most Márk nézett rám, amikor kinyitottam a szemem. Istenem! Segítsen már valaki, mert én ezt nem értem. Nem értem mi van. Aha, megvan! Összevágott a sok-sok üvegszilánk, és annak nyoma lesz. Így bizonyíthatom a velem történteket. Rögtön mutattam is a kezem Márknak. Így válaszolt.
- Már mondtam. Ezért nem szerencsés ugrándozni. - mondta gúnyosan. - És jó nagyot aludtál. ár órára el kellett mennem, de az orvosok azt mondták minden rendben volt, nem csaptál hisztit. - fejezte be. Mivan?Mindenki úgy csinál mintha, minden oké lenne. De ő nem tudhatja mi volt.
- Márk, itt nem volt minden rendben.... - kezdtem, végig mondtam mindent ami történt.
-Te teljesen bediliztél? Sorozatfüggő vagy, amiatt álmodsz ilyeneket.
- De ez nem álom! Szerinted honnan vannak ezek a sérülések? - hisztériáztam, és hangosan kiabáltam miközben a kezemet mutogattam.
- Sziszi, nyugi már, az biztos, hogy az előtt is megvolt, mielőtt itt hagytalak. De ezután még csak álmodni se merj nélkülem. - Vihogott már a végén. Én lennék a komolytalan? Egyszer, most az egyetlen egyszer komolyabb (számomra iszonyatosan komoly) dologról beszélek, és ő gúnyt ű belőle?! Ezt nem méltathatom többre, sértett arcot vágva, hátat fordítottam az ágyban. Hallottam magam mögül egy nagy sóhajt, majd azt, hogy felállt, és kimegy. Sírjak? Minek. Ha nem ért meg mit csináljak? Én nem álmodtam az biztos. Úristen! Vagy még is? Az nem lehet. Nem lehet.... mert.... De egy nagy hülye vagyok! Miért ne lehetne. És emiatt elüldöztem Márkot?! Miért volt olyan mintha valóság lenne? Tudományosan: az álmokban, sokszor azt hisszük, hogy a valóságban vagyunk. 'Sziszisen': Én barom vagyok. Most azt hiszem megyek, megkeresem Márkot. Lehajtottam a takarót, és álltam fel. Álltam volna fel. Basszus. Megint a földön landoltam. Éppen Márk orra előtt.
- Ha hiszed, ha nem, ezt álmomban is eljátszottam párszor. - és ezen én is mosolyogtam.
- Na gyere - nyújtotta a kezét.
- És mikor mehetek már végre haza?
- Holnap reggel. De addig ne csinálj több bajt, mert szerintem te is szeretnél haza menni.
- Oksi - mosolyogtam rá.
Remélem kapok valami csoda álomfogót, mert nem nagyon szeretnék ehhez hasonló álmokat, annyira nem nagy buli. Most pedig visszafeküdtem az ágyba.

Este jött az orvos, elmondani, hogy mi van a lábammal. Anyukám egy ilyen " Nagyon mérges leszek, ha a lányomnak komoly baja van" nézéssel meredt az orvosra. Szegény, ez biztos nem túl üdítő. Az orvos elmondta, hogy hetente nézik a lábam, gipszcsere, ha minden rendben 3 hét múlva leveszik. És holnap reggel hazamehetek.
Elvileg minden rendben. De remélem a gondolataim is helyre jönnek, mert nem bírom az e-féle álmokat.