Igen͵ ez egy valóban kellemetlen helyzet. Kellemetlen? Inkàbb ijesztõ. Amíg azon gondolkodtam͵ hogy vajon életben maradok e, igyekeztem egy kicsit hallgatni az emberek beszédét. Valóban ez ijesztő, de én nem féltem. De vajon miért?. És hogyan történhet ilyesmi?. Ezekre a választ én sem tudom.
Tudományosan: A sokk hatása alatt voltam. "Sziszisen" : én egy robot vagyok. De akkor honnan eredne a vérem? Oké, nem vagyok IQ nulla, de még nem igen tiszta a szitu.
Általában ha félek, akkor sikoltozok, remegek, és egyéb baromság. Most két érzés - a félelem, és a kíváncsiság- közül a pozitívabb nyert, így elnyomva a félelmet, megpróbált megtudni mivan. Igen ám, de sajnos, még mindig nem voltam egyedül. A férfi, (akiről azt mondták elmegy valahova), még mindig itt volt, de a nőt már nem láttam. Nyilván feltűnő, ha egy ember nyögdécselve megpróbál fel kelleni a szilánkok közül, így sajnos bármennyire is akartam, esélyem sem volt arra, hogy észrevétlen maradjak.Így hát marad a másik lehetőség: Észrevettek. Ez kevésbé volt előnyös, ha az elmúlt időben történteket vesszük. A pasas felém jött, és eszméletlenül mosolygott. Na ne már! Én itt küszködöm, félve-kíváncsian, ő meg mosolyog? Oké, ez tényleg nem egy értelmű.Mosolygott tovább, és hajolt hozzám. Tanulmány volt az arca, mert az egyik pillanatról a másikra változott, már nem mosolygott.... És bamm! Pofon nekem. Remek, azt hiszem újra kába lettem.
Újra ébredezve. Én elég furán éreztem magam. Én nekem fogalmam nem volt mi van, mert a saját kórházi szobámban feküdtem. De emberek! Hogy a fenében kerültem oda?!
Már pislákoltam, és igyekeztem természetesnek tűnni. Na persze most Márk nézett rám, amikor kinyitottam a szemem. Istenem! Segítsen már valaki, mert én ezt nem értem. Nem értem mi van. Aha, megvan! Összevágott a sok-sok üvegszilánk, és annak nyoma lesz. Így bizonyíthatom a velem történteket. Rögtön mutattam is a kezem Márknak. Így válaszolt.
- Már mondtam. Ezért nem szerencsés ugrándozni. - mondta gúnyosan. - És jó nagyot aludtál. ár órára el kellett mennem, de az orvosok azt mondták minden rendben volt, nem csaptál hisztit. - fejezte be. Mivan?Mindenki úgy csinál mintha, minden oké lenne. De ő nem tudhatja mi volt.
- Márk, itt nem volt minden rendben.... - kezdtem, végig mondtam mindent ami történt.
-Te teljesen bediliztél? Sorozatfüggő vagy, amiatt álmodsz ilyeneket.
- De ez nem álom! Szerinted honnan vannak ezek a sérülések? - hisztériáztam, és hangosan kiabáltam miközben a kezemet mutogattam.
- Sziszi, nyugi már, az biztos, hogy az előtt is megvolt, mielőtt itt hagytalak. De ezután még csak álmodni se merj nélkülem. - Vihogott már a végén. Én lennék a komolytalan? Egyszer, most az egyetlen egyszer komolyabb (számomra iszonyatosan komoly) dologról beszélek, és ő gúnyt ű belőle?! Ezt nem méltathatom többre, sértett arcot vágva, hátat fordítottam az ágyban. Hallottam magam mögül egy nagy sóhajt, majd azt, hogy felállt, és kimegy. Sírjak? Minek. Ha nem ért meg mit csináljak? Én nem álmodtam az biztos. Úristen! Vagy még is? Az nem lehet. Nem lehet.... mert.... De egy nagy hülye vagyok! Miért ne lehetne. És emiatt elüldöztem Márkot?! Miért volt olyan mintha valóság lenne? Tudományosan: az álmokban, sokszor azt hisszük, hogy a valóságban vagyunk. 'Sziszisen': Én barom vagyok. Most azt hiszem megyek, megkeresem Márkot. Lehajtottam a takarót, és álltam fel. Álltam volna fel. Basszus. Megint a földön landoltam. Éppen Márk orra előtt.
- Ha hiszed, ha nem, ezt álmomban is eljátszottam párszor. - és ezen én is mosolyogtam.
- Na gyere - nyújtotta a kezét.
- És mikor mehetek már végre haza?
- Holnap reggel. De addig ne csinálj több bajt, mert szerintem te is szeretnél haza menni.
- Oksi - mosolyogtam rá.
Remélem kapok valami csoda álomfogót, mert nem nagyon szeretnék ehhez hasonló álmokat, annyira nem nagy buli. Most pedig visszafeküdtem az ágyba.
Este jött az orvos, elmondani, hogy mi van a lábammal. Anyukám egy ilyen " Nagyon mérges leszek, ha a lányomnak komoly baja van" nézéssel meredt az orvosra. Szegény, ez biztos nem túl üdítő. Az orvos elmondta, hogy hetente nézik a lábam, gipszcsere, ha minden rendben 3 hét múlva leveszik. És holnap reggel hazamehetek.
Elvileg minden rendben. De remélem a gondolataim is helyre jönnek, mert nem bírom az e-féle álmokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése