- Szerintem ez érthető volt.
- Nem, szerintem nem, mert nem csinált semmit. - mondtam, és tényleg várva a magyarázatot.
- Nem láttad, hogy nézett rád? Én szinte már láttam a gondolatait.... - hadarta dühösen.
Nem biztos, hogy jól értelmezem, de legyen, ha ő csak védni akart. Magához húzva szorosan megölelt. Én örülök, hogy ennyire jó a kapcsolatunk és ennyi idő után sem romlott meg. Végül is már több mint egy éve. Szeretek vele hülyülni, mert azt is lehet, de ha csak beszélni akarok vele, akkor meghallgat. Igen, biztosan tudom, hogy ő az igazi. Teljesen jól elvoltunk, amikor egyszer csak fél öt körül megjött Gréta.
- Heló, skacok mizu? - kérdezte vihogva. Igen, ő az a lány aki mindig túl játssza a szerepét. Kicsípte mag át, mint mindig, csak kicsit túl erős lett a sminkje, csillogós pink ruci... Mi kicsit másképp. Részemről egy szürke cső farmer és egy fekete nike-s póló. Kitűnt a társaságból, kilógott a társaságból.
Hát itt még nem tudtuk, hogy mekkora gondot fog okozni. Minden úgy történt.....
Mi teljesen jól elvoltunk, nevettünk, szórakoztunk. Gréta nem érezhette magát túl jól, mert 2 percenként megpróbált témát váltani, de nem sikerült neki. Én nem is értem, hogy minek jött, ha senkit nem érdekel. Már majdnem elkezdődött a fesztivál, de nyilván, ez túlságosan rendben lett volna. Egyszer csak meghallottunk egy sikoltást. Egyszerre néztünk a hang irányába. És... Gréta sikított. Azonnal megindultunk arra. Nem volt egyedül. Ott állt mellette egy jóval idősebb srác. Jaj! Az a srác akivel találkoztunk a plázában. Megakarta csókolni Grétát, de Gréta ellenkezett. A srác elkezdte rángatni. Egymásra néztünk Ritával, és tudtuk, hogy hiába, egy rossz pláza cica, attól még segítenünk kell neki. Közelebb siettünk. A srác megpillantott engem, szerintem azonnal megismert a pláza-ügy miatt.
- Mi van, kis csaj nem tudsz lekopni? Ennyire hiányoztam? - mondta gúnyosan.
- Jó lenne ha békén hagynád a barátnőmet!
- Na, csak nem féltékeny vagy? - vont kérdőre, közben pedig eleresztette Grétát, aki összerogyott.
Igazából nem tudtam mit akar tőlem, ha már Grétával kezdett ki. Jaj! Azt hiszem értem miért dühöngött be Márk. Talán már ismerte, vagy csak az ilyen embereket ismeri jól. Amikor közelebb lépett hozzám, akkor vettem észre, hogy erősen.... Be van rúgva? Hát ez nem sok jó sejtet. Ránéztem Ritára aki vette az adást.
- Hé haver, nem lehet, hogy le szállsz rólunk? Mert tudod, már nagyon ununk! - kezdte Rita nem túl barátságosan.
- Elegem van belőletek! - üvöltötte, aztán pedig elkezdett arrébb botorkálni, és Rita az útjában állt. A srác nemes egyszerűséggel fellökte. Rita rögtön elesett, amit Krisz szúrt ki elsőnek. Azonnal odament Ritához, és igen, elég nyugodt volt, mert még csak meg sem ütötte, csak annyit mondott; "jössz te még az én utcámba!". De a srác elment mi nem foglalkoztunk vele, csak Ritával, akinek viszont azonnal megduzzadt a keze, és a színe sem volt a régi. Aha, hát ez remek.
- Oké, akkor irány a sürgősségi. Na gyerünk. - mondta Márk és már indult is a parkoló felé. Hát ezzel biztosan lőttek a mai estének. Mi is indultunk, de még odanéztem Grétához, aki még mindig a földön ült.
- Te?
- Apám értem jön. Nem hinném ez megismétlődik. - mondta, én pedig tudtam, hogy mire gondol. Az apja nagyon befolyásos ember, aki nem hiszem, hogy jó néven veszi, ha a lányával ilyesféle történik.
- Rendben, akkor hát majd... - kezdtem. Gréta bólintott és tovább nyomkodta a mobilját. Igen, ő már csak ilyen. Én gyorsan a parkolóba szaladtam, mert a többiek már ott vártak. Az egész éjszakát ott töltöttük, egyszer csak megérkezett Rita anyja, aki igen is kíváncsi volt, hogy mi történt. Egyébként neki azt mondtuk, hogy Rita megbotlott. Talán elhitte, talán nem. Miután Rita kijött a gipszelőből, elmondta, hogy baromi kényelmetlen. Ezen mindannyian elkezdtünk nevetni. Milyen lenne?
Rita hazavitte az anyukája, minket meg hazavitt Márk. Először kitettük Krisz-t, majd engem vitt haza.
- Ez az este sem úgy sikerült ahogyan akrtuk.
- Nem baj, majd bepótoljuk. - mosolygott.
- Honnan tudtad, hogy ilyen az az ember, még a plázában? - érdeklődtem.
- Ezt majd máskor megtárgyaljuk, most késő van, menj! - fejezte be, majd adott egy gyors puszit majd elhajtott. Én meg bebotorkáltam a házba. Anyuék is akartak tudni, hogy mi történt Ritával. Természetesen megbeszéltük, hogy minden szülőnek ugyan azt mondjuk. Kivéve Gréta. Őt természetesen nem érdekelte, hogy mi van velünk. De Ritáról nem beszélt senkinek. Igen, ő csak saját magával foglakozik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése